tag:blogger.com,1999:blog-28216499577899797952024-03-05T04:42:24.648-08:00Hamis szenvedélyVivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.comBlogger5125tag:blogger.com,1999:blog-2821649957789979795.post-47170209272780638362017-03-17T03:44:00.001-07:002017-03-17T03:46:52.455-07:00IV. fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "lucida calligraphy"; font-size: 24.0pt;">IV. fejezet<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<u><span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 10.0pt;">Kibaszottul utálom!<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>„Ugyan! Ki veszi ezt be? Én biztosan nem…”</i> – <u>Selena Gomez</u></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A szórakozóhelyen ülve
próbálkoztam rendezni a gondolataimat, azzal kapcsolatban, hogy ide hoztál. Egy
barátod, ha jól tudom, Usher bulijában voltunk, s ezért támogattak ebben is a
szüleim. Én pedig próbáltam jó képet vágni a dologhoz, hiszen ez legalább
ismerős volt, jól kellett volna éreznem magam. De amint megérkeztünk, te
otthagytál egy Pina Coladával, így egyedül ücsörögtem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Szerettem volna táncolni, inni
pár rövidet, mégsem akartam elrontani anyuék örömét, miszerint nem iszom magam
az asztal alá többet. Főleg, mert féltem a bosszútokról. Nem tudom mikor
sikerült idáig eljutnom, de tudtam, milyen, ha normálisan viselkednek velem otthon,
mint egy igazi lánnyal, s nem akartam ezt elengedni. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hát itt vagy! – suttogta
valaki a fülembe, mire összerezzentem. Megfordultam, az illető felé, aki csak
te lehettél. Felsóhajtottam mérgemben, mert kezeid a derekamon pihentek.
Mogorván néztem rád. – Azt hittem utánam jössz, Édesem – kiabáltad.
Megforgattam a szemeimet a hülyeségedre. Kit akartál átverni? Örültél, hogy nem
vagyok a közeledben. – Bemutatom neked Selenát. – Intettél Gomez felé. Magamra
öltöttem egy elbűvölő mosolyt, majd átkarolva a derekadat bújtam a mellkasodra,
így nézve a gyönyörű énekesnőre. Ő csak mosolyogva nézett minket. Intett a
felével, hogy menjünk ki, gondolom, mivel beszélgetni akart. Persze én kurvára
nem. Ahogy a barátnődet sem igazán akartam eljátszani. Mégsem panaszkodtam,
csak színészkedtem tovább, mikor a lány adott két puszit és lefutotta az
ismerkedési köröket. – Kértek még valamit inni? Drágám, egy újabb koktélt? –
kérdezted rám nézve, amire elkönyveltem, hogy nekem szól a figyelmességed. A
válaszom egy határozott nem volt. Semmiképpen sem akartam egyedül maradni
Selenával. Eddig igazán kedves volt, mégsem díjaztam volna egy kellemetlen
beszélgetést. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tudjátok, édesek vagytok,
ahogy próbálkoztok. De engem nem tudsz átverni, Trinky. Ugyan! Justin imád
szexelni, te viszont amikor hozzáérsz csakis óvatosan teszed. Ha olyan régóta
együtt vagytok, meséljetek, miért van ez? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Te
megszorítottad a derekamat, majd óvatosan adtál a fejemre egy puszit. Rád
mosolyogtam, pedig ki tudtalak volna herélni. Miért nekem kell erre
válaszolnom? Ez olyan kibaszott kínos volt! </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Biztosan tudod, milyen
életem volt Justin előtt, legalábbis sejted. A pletykák addig húzódtak, míg
muszáj volt nyilvánosság elé hoznunk a kapcsolatunkat, mert bárhogy is nézed,
jól elvoltunk a magányunkban, csak hát a mocskolódás nem apadt el. Ezért
megbeszéltük, nem maradhatnak titkaink, s a szexet sem erőltetjük, amíg nem
lesznek közös terveink, a jövőre nézve – mosolyogtam szemlesütve Selenára. Ő
csak felnevetett, s megpaskolta a vállad. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Hála az égnek ez a másfél
hét elég jól telt. Trinky-vel meg is beszéltük, hogy a hétvégén megnézünk
együtt pár házat – nevettél fel. Akaratlanul is a hasamon nyugvó kezedre
vezettem a sajátomat és megsimogattam. Az állad a vállamon nyugodott, így
kettőnket figyelt Selena, árgus szemekkel. Reméltem, a magyarázatom elégnek
bizonyul ellene. Nem akartam még több hazugságot megjegyezni, főleg miattad
nem. Előtted soha nem hazudtam. Aztán belecsöppentél az életembe, s másból sem
állt már, csak füllentésekből. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Sok sikert. Remélem minden a
legnagyobb rendben lesz! – Adott két – két puszit, majd távozott. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Fellélegezve fordultam meg
kezeid között, hogy összehúzott szemekkel nézhessek rád. Féloldalasan
elmosolyodtál és adtál ajkaimra egy puszit. Megrökönyödve álltam ott. Miért
kellett ezt? Justin! Én tényleg igazán próbáltam magam megkeményíteni, de te
olyan természetesen viselkedtél velem, mikor elmentünk valahová… Néha
megfordult a fejemben, ennyire jó színész lennél? Vagy kellettem, a kis lelkednek?
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Ha táncoltunk egy kicsit,
utána mehetünk is. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Ezt úgy jelentetted ki, mintha
te lennél a főnök, a kibaszott életbe. Itt pedig beláttam, hogy így is van.
Engem te is csak kihasználtál és irányítottál. Eszköz voltam a szemedben. A
kielégülés felé, a jó élet felé, hiszen rosszabbat is találhattál volna, nemde?
</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
A házadban állva jutott el a
tudatomig, hogy én ezt kibaszottul nem szeretném csinálni. Na jó, nem úgy,
ahogy most ezt érted. Szerettem volna lefeküdni veled, vágytam a kielégülés
után, de akkor feladtam volna az elveimet. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Már ott jártam, hogy
kihátrálok a szobádból, mikor hátulról átölelted a derekamat, s magadhoz
szorítottál. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nyugodj meg. Az enyém vagy –
suttogtad a fülembe, miközben ajkaiddal a fülcimpámat kényeztetted. Emlékszel?
A szavaid hallatán a kellemes borzongás, ami addig átjárt elmúlt. Már nem
féltem tőled, hanem mérges voltam rád. Megfeszülve küzdöttem a testemmel,
hiszen az agyam megálljt kiáltott.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2821649957789979795.post-32123549249141067442016-10-30T05:05:00.002-07:002017-01-28T03:21:16.491-08:00III. fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "lucida calligraphy"; font-size: 24.0pt;">III. fejezet<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<u><span style="font-family: "georgia" , "serif"; font-size: 10.0pt;">Te egy akkora szemét,
rohadt…<o:p></o:p></span></u></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i>„Ez a lány minden volt, amire valaha vágytam: mégsem akartam igazán.”</i>
</div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
– <u>Justin Bieber</u></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Pár nappal később,
melegítőben, kócos hajjal az ágyon feküdtem és próbáltam bepótolni az elmúlt
egy hét eseményeit, amin részt vettem, de igazából nem érdekelt. Tudnom
kellett, meg kellett értenem miért csináljátok ezt a szüleimmel. Az újságcikkek
kivágva hevertek körülöttem, mindegyik rólad és rólam szólt, a mi rügyező
kapcsolatunkról. Hogyan? Ennyire ostobák az emberek? Nem látják, hogy kicsit
sem voltam boldog? A válaszodat tudom: nem, mert valahol a gúny és a megvetés
mögött élveztem, hogy a szüleim mosolyogva és nem gondterhelten néznek rám.
Tudták, ha megyek valahova, ott leszel, így nem okozok nekik csalódást.
Bosszantó volt, hogy ennyire bíznak benned, de örültem, hogy nem vagyok már
teher a számukra. Ezen felül, mégiscsak hiányzott a bulizás, a piálás és a
szex. Ohh, Justin! El sem tudod hinni mennyire vágytam egy kis kielégülésre!
Persze ettől is eltiltottatok, mert makulátlan barátnőként egyik sem
megengedett. Így morogva készülődtem össze, mikor anya bejelentette, hogy egy
óra múlva jössz értem, mert újra randi idő van. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Mégis mit vegyek fel?
Legalább elmondta az a bájgúnár, hova a francba megyünk? – kérdeztem, a
gardróbszobámban ácsorogva. Anya mosolyogva megcsóválta a fejét, közölte, hogy
tetszeni fog a program, nyugodjak meg, majd elővett az akasztók közül egy
citromsárga koktélruhát, ami a combom közepéig ért, s egy fekete magas sarkút.
Felhúzott szemöldökkel néztem mit csinál, de amikor a ruhához előkerült egy
bőrdzseki muszáj volt megszólalnom. – Mi van, el is akartok adni? Nem elég,
amit Justin nyújtani tud? – kérdeztem élesen. Anya egy pillanatra ledermedt,
majd mintha mi sem történt volna, ledobta a szoba közepén lévő kanapéra a
cuccaimat, közölte, hogy fekete cicás szem, vasalt haj tökéletes lesz.
Bólintottam, mire fogta magát és kiment. Na itt volt elegem a mai estéből,
aztán rájöttem, hogy ott romlott el minden, mikor kopogás nélkül sétáltál be
hozzám, én pedig fehérneműben ücsörögtem az ágyon, még mindig cikkeket olvasva
rólunk. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Találtál valami érdekeset?
Mert szerintem mindegyik jó, átnéztük őket apáddal, hátha valami nem lenne
kerek a randik során, de remekül lejött, milyen boldogok vagyunk, te nem vagy
alkoholista, én pedig drogos. Selena szelleme a múlté, kösz. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Elképedve néztem rád, miközben
te fogtad magad és ledőltél mellém az ágyra. Egy pillanatra minden gondolat
kifutott a fejemből, majd nevetve dőltem vissza a párnáim közé.</div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Már meg ne haragudj, Bieber,
de a modorod még most is otromba – kacagtam. Te csak felém hajoltál és
felhúzott szemöldökkel néztél. Mire gondoltál, Justin? A testemre, vagy arra
mit kellene érezned? Mi lenne a normális? Mert nekem abban a pillanatban csak
az forgott a fejemben, hogy a pasim először lát fehérneműben, a fekete
melltartó alig takarja nagy melleimet, mellesleg még csipke az anyaga, így ha
jobban megnéznél, látnád, mennyire fel vagyok húzva. Ennek különlegesnek
kellene lennie, legalább a fiúmmal, ha az alkalmi partnerekkel nem is volt az.
De veled sem volt valódibb, mint velük a kapcsolatom. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tudod cicám, nemsokára
összeköltözünk, vagy legalábbis eljárunk házat nézegetni, utána pedig
megkezdjük a közös életünket, kettesben. Szerintem látni foglak kevesebb
ruhában is. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Kétlem, ugyanis nem vagyok
kurva. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Nem ezt hallottam… - nevettél.
Elakadó lélegzettel taszítottalak el, majd ültem fel, magamra kaptam, amit anya
előkészített, mereven lógó végtagokkal álltam meg, veled szemben, mikor
végeztem. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Tudod Bieber, azért mert
szeretem a szexet, nem jelent semmit. Mindenkivel lefeküdnék, aki nem akar
többet adni egy orgazmusnál. De amit te nyújtasz, az már eleve üti a dolgot.
Szóval zárjuk le a dolgot. Plusz a közös házzal bőven ráérünk fél év múlva is,
Édesem – gúnyolódtam. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Már elhintettem a mai
interjúmban egy olyan mondatot, hogy ezer éve együtt vagyunk, csak nem akartuk
felvállalni, így megnyugodhatsz: apád az áldását adta, hogy a hétvégén
megnézzünk pár házat, amit ő áll majd. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Te egy akkora szemét, rohadt…
- <i>paraszt vagy</i>. Be akartam fejezni,
esküszöm, de te megfogtál, s magad alá gyűrtél, majd minden szó nélkül
csókoltál meg. Eddig pedig soha nem jutottunk el. Nem akartam veled csókolózni.
Komolyan. Ez volt az utolsó, amit tőled akartam, de fel voltam húzva,
elképesztően mérges voltam, felajzott és alig vártam, hogy végre valaki így
érjen hozzám. Te pedig simogattál, ajkaiddal a nyakamat puszilgattad, meredező
férfiasságod nekem feszült. Tudtam, hogy ha nem te lennél ez a személy, már
megadtam volna magam. De nem tettem. Akartam, mindennél jobban szerettem volna
a folytatást, de megígértem magamnak, hogy inkább az önkielégítés, mint te. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
Persze a mai napig nem tudom
mit gondoltál ekkor. Akartál, ezt jól tudom, de miért? Mert heves voltam, s
szenvedélyes? Vagy mert tetszettem? Kiéhezett voltál, a vágy hajtott? Nem
ismertem a miérteket, most sem, Jus, pedig szeretném. Szeretném tudni számodra
jelentett e valamit az első csókunk, ami még csak nem is a nyilvánosság miatt
csattant el… Olyan jó lenne válaszokra találni, legalább most. Kár, hogy
képtelen vagy rá. </div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
- Bieber – sóhajtottam. – Sok mindent
megértek, de ez már azért nekem is sok – morogtam, próbáltalak eltolni
magamtól, viszont a tangámba markoló kezed, a szoknya alatt megrémített. Meddig
tudok elmenni veled a kielégülésért? Később kiderült a számunkra, hogy
bármeddig.</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-2821649957789979795.post-69924928469659216292015-01-08T10:56:00.000-08:002015-01-10T05:18:08.117-08:00II. fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Lucida Calligraphy"; font-size: 24.0pt;">II. fejezet<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i><u><span style="font-family: "Georgia","serif"; font-size: 10.0pt;">Szerencsenap</span></u></i><br />
<i><u><span style="font-family: "Georgia","serif"; font-size: 10.0pt;"><br /></span></u></i>
<br />
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: "Georgia","serif";">„Nem tudtam mit kellene
vele kezdenem, mégis, valami kellett belőle. Ösztöneim azt súgták, hogy
szerezzem meg. Ki tudja miért… Jól éreztem vele magam.”</span></i><span style="font-family: "Georgia","serif";"> – <u>Justin Bieber</u><o:p></o:p></span></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Nem
tudom mit hittél, tényleg, de ha azt gondoltad a magángépeddel és a kedves légi
utas kísérőkkel elbűvölsz nagyot tévedtél. Mégis ez fogadott az első randinkon
pár nappal később. Tudod a szüleim aznap reggel felkeltettek, anyám behívta a
szobámba a sminkesét és az öltöztetőjét, majd kezelésbe vettek. Nem értettem
először semmit, majd a komoly merevség az arcukon eltűnt, s helyette elkezdtek
izgulni. Kérdezgettek rólad, hogy mennyire helyes vagy, remélik én is így
gondolom, hogy csókolsz és hasonló unalmas szöveg. Persze én egyből elküldtem
őket melegebb éghajlatra, de anyu nem így gondolta, ezért ültem a gépeden,
melletted, teljes hercegnői pompában. Na jó, annyira azért talán nem lettem
durva. De a fekete cicás smink, a piros hátul kivágott felső, s a fekete
farmer, vörös magas sarkúval túlzás volt.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Tudod cicám befejezhetnéd a hisztit, s gyakorolhatnád, hogy kellene a
barátnőmnek lenned. Pár szenvedélyes csók, ölelés… Tudod, ahogy a szerelmesek
szokták. Odáig kell értem lenned.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Majd ha fagy, Bieber – morogtam. Rohadtul nem érdekelt mit zagyválsz össze
mellettem, addig a pillanatig, míg a képembe nem másztál.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Na ide figyelj! Nagyon nem érdekel mit akarsz vagy mit nem. Apáddal
megegyeztem, kurvára unom a drámát. Szóval jó lenne, ha szépen viselkednél a
kamerák előtt, és olyan tündéri szerelmes fruskát játszanál, amit a papa
megígért nekem. Különben elég boldogtalan lesz, mert képes vagyok kitálalni a
botrányaidról. Nem csak neki vannak rólad képei a vad bulizásokról.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Te egy féreg vagy, Bieber! Egy szemét dög – sziszegtem. Összehúzott szemekkel
néztem rád, arrébb löktelek, vissza a helyedre, a válladnál fogva, majd
kipattantam a fotelből, s elmentem a mosdóba. Legszívesebben felhívtam volna
valakit, de egyetlen barátnőm sem volt. Egyedül voltam ezzel az egész
helyzettel. Magamnak kellett volna megoldanom, viszont lassan ráébredtem, az
elmúlt napokban, hogy nem fog menni. Ha valamit a szüleim akarnak, azt elérik.
Most híressé akartak tenni, ennél is jobban. Soha senki nem követett, de a
szórakozó helyeken mindig megtaláltak, rendszerint tényleg apunál voltak azok a
képek, így nem is foglalkoztam velük. Persze, mikor te ezt megemlítetted rá
kellett jönnöm, hogy hiba volt. Nem éltem a legszebben az éjszakai életet,
szerettem volna ha magánügy marad, amik akkor történtek.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Cicám mássz ki onnan, mert leszállunk! – Dörömböltél az ajtón. Megforgattam a
szemeimet. El nem tudod hinni, Justin mennyire idegesítő voltál. Állandóan
önelégült vigyor színezte a képed, minden egyes percben. Amikor leszálltunk,
kéz a kézben elkapott a hányinger. Alig tudtam elfutni a mosdóig. Nem tudom mi
volt a bajom, de akkor biztos voltam benne, hogy ez is a te hibád. Persze
később kiderült, hogy nem… Mégis amikor visszaértem melléd csak még nagyobb
undort éreztem irántad. Bármit képes voltam aznap rád fogni. – Remélem tetszeni
fog a hely, minden Hercegnő legnagyobb álma… - nevettél. Felhúzott szemöldökkel
néztem rád. Azt tudtam, hogy Franciaországban vagyunk, de nem mondtad el a
részleteket. Kíváncsivá tettél. Tudod mindig megtudtál lepni, ezt nagyon
szerettem benned. Sosem unatkoztam, minden nap egy újabb randi volt, egy újabb
hamis ígéret…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Hova megyünk? – kérdeztem a kocsiban ücsörögve. Már nem is voltam olyan mérges,
az elmúlt percekben csendben voltál, én a kocsi egyik felében, te a másikban
ültél, kicsit sem érdekelt innentől mit csinálsz, csak a helyszín. Felakartam
készülni minden eshetőségre. Nem szerettem volna kamerákat, képeket, semmit
erről az útról. Persze, mit is vártam? Te voltál a híres Justin Bieber, aki
először jelenik meg az új barátnőjével. Mindenről gondoskodtál, ugye?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Megérkeztünk Hercegnő – vigyorogtál, majd mellém csúsztál és megfogtad a kezem.
Mosolyt erőltettem az arcomra, megvártam míg Kenny kinyitja nekem az ajtót, s
kiszálltam. Te nyomban ott termettél mögöttem, átöleltél. Viszont abban a
pillanatban nem érdekelt. Olyan helyre vittél, amit imádtam gyerek korom óta.
Apa tényleg hercegnőnek nevelt, pedig csak egy egyszerű lány akartam lenni,
mégis, imádtam minden pillanatát, ha gyönyörű estélyi ruhákba bújhattam. Ez
volt az egyedüli örömöm egész életemben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Látom tetszik – suttogtad a fülembe. Kirázott a hideg a leheletedtől, kellemes
volt. De ezt akkor sosem ismertem volna el.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Imádom Disnleyland-et – vigyorogtam. Próbáltam nem ennyire kimutatni mennyire
eltaláltad az első randi helyünket, de nem ment. Egész álló nap ott virított az
arcomon a mosoly, valamikor kényszerből, valamikor örömből.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Tudod, ha nem lennél ennyire makacs élvezhetnénk ezt az egész kapcsolatot… -
suttogtad a fülembe, amikor egy kislány közös képet akart velünk csinálni. –
Látom, hogy a képeket leszámítva élvezed.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Nem a társaságot, hanem a helyet Justin – morogtam, majd ott hagytalak, s
mentem a következő játékhoz. Szerettem volna azt mondani, hogy az egész nap egy
nagy kudarc volt, de össze voltam zavarodva. Most már tudom, hogy anya segített
a hely kiválasztásában, ahogy azt is eldöntöttem, hogy tényleg nem miattad,
hanem a vidámpark miatt könyveltem el ezt a napot szerencsenapnak. Most viszont
tudom, hogy azért volt a szerencsenapom, mert egy nagyon kicsit beléd láttam.
Az apró kacagások, mosolyok, amit a kislányoknak mutattál igaziak voltak,
mindig is. Mert ők teszik teljessé a te életed.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-2821649957789979795.post-50991584751339740402014-07-28T12:17:00.003-07:002015-01-08T11:03:40.959-08:00I. fejezet<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Lucida Calligraphy"; font-size: 24.0pt;">I. fejezet<o:p></o:p></span></div>
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<i><u><span style="font-family: "Georgia","serif"; font-size: 10.0pt;">Éljen az új szerelmespár!<o:p></o:p></span></u></i></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><i>„Ott ült, mint egy mérges
kiscica, vagy talán egy vadmacska? Inkább az utóbbi. Pont ezért választottam
őt. Kellett nekem, beakartam kebelezni, mint egy oroszlán a prédáját.” </i>– <o:p></o:p><u><span style="font-size: 11pt; line-height: 115%;">Justin
Bieber</span></u></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Fáradtan
vánszorogtam le a lépcsőn, anyám felkeltett, bár a pokolra kívántam a korai
kelést, mégis igyekeztem a kedvére tenni. Nem mintha megérdemelte volna, nem
mintha számított volna. Amikor leértem a
szüleim a kanapén ültek, így velük szemben, a bőrfotelben foglaltam helyet.
Érdekesen vizslattak, apa kétkedően, míg anya vigyorogva. Tudtam, hogy valami
itt nagyon nincs rendben, hiszen tegnap részegen jöttem haza, lehánytam anya
cipőjét, s a vadi új, drága köntösét. Ezek után minimum egy szörnyű fejmosást
szoktak tartani, vagy megfenyegetnek, ohh vagy a legrosszabb: kötelezővé teszik
a megjelenést – józanon, jó modorral – minden egyes híres hülyeségen.
Gondolhatod mennyire érdekelt ez akkor engem! Utáltam, hogy híresek, utáltam,
hogy anyám nem csak otthon süt és főz, miért kellett neki a TV-ben is? Persze,
minden kísérletem hiába volt addig a pillanatig arra, hogy leszokjanak a
lányunkat is híressé tesszük projektről… S itt jöttél te a képbe. Eltudod ezt hinni?
Amikor apám megszólalt csak pislogni maradt időm.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Tudod, elképzelni sem tudom mi a bajod, de meguntam. Meguntuk, hogy állandóan
bulizol, hogy nekünk kell a sajtóval mindent elsimítanunk, mert fogod magad, s
csinálsz egy olyat, mint tegnap éjjel. Hány ember látta azt is? Mondd meg
őszintén Trinky! Mégis hányan? Kik fognak ma felhívni, hogy eladják jó pénzért
ezeket? Mindent megteszünk érted, felfoghatatlan a számunkra miért nem vagy
hajlandó normális emberekkel barátkozni, miért kellenek a drogos alkoholisták!<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Apa, befognád végre? – ordítottam rá. Elegem volt, nem hittem el, hogy ennyire
vak és igazságtalan egy ember az apám. – Nincsenek normális barátaim, hogyan is
lennének?! Az egész középiskola alatt utáltak, én voltam a gazdag, elkényeztetett,
híres szülők kislánya. Ahányszor szóba álltam valakivel éreztette velem, hogy
utál, s csak azért beszél velem, mert kicsit beakar vágódni a fiúknál. Tudod
mit kérdeztek mindig? Hogy hogy tudnának úgy kinézni mint én! Miért akarták
ezt? Hiszen nem voltam az iskola kedvence, persze mindenki észrevette, hogy a
fiúk imádnak engem, de ezzel nem voltam kisegítve. Utáltam! A kibaszott életbe
magányos vagyok, fogjátok már fel! – oktattam ki őket. El sem tudod hinni,
amint ott ültek, megszeppenve, ugye? Sosem láttad még őket így, és bárhogy
nézzük kétlem, hogy valaha eljönne az a pillanat, hogy ez megváltozzon, nem
Justin?<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Azt
hittem ezek után végre megértenek engem, viszont pár másodperc után már újra
merev mosollyal néztek rám. Tudtam, hogy tényleg rejtegetnek valamit előlem.
Persze most már okosabb vagyok, tudom, hogy nem valami, hanem valaki volt, Te.
Édes Istenem, sosem felejtem el, mikor átsétáltál a konyhából a nappalinkba.
Feszes mosoly ült az arcodon. El sem hiszem, még most sem, te az én
nappalimban. Tudod, tényleg nem voltam a rajongód, viszont jól néztél ki, hidd
el. Viszont felfoghatatlan volt a számomra, mit keresel ott, hiszen éppen a
szüleimmel veszekedtem, te pedig csak úgy odasétáltál. Pár másodpercig csak
meredtem rád. Még a gondolataim is elszálltak. Elhiszed? Nem, mi? Pedig el kellene!
Fogalmam nem volt, mi a tervetek. Jól csőbe húztatok Justin! Ezért is utáltalak
az elején, na meg csak úgy magad miatt…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Drága kislányom, bemutatom neked… - kezdett bele anyám, de mindhiába. Talán
tényleg elhitte, hogy nem vagyok normális, persze. Viszont ettől még én is
tudtam ki vagy. Felálltam, majd pukedliztem egyet. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Hali, Justin – nevettem fel kínosan. – Bár fogalmam nincs mi a francért vagy
itt, remélem te jobban kijössz velük, át is engedem a figyelmüket. További jó
szórakozást, én leléptem! – Intettem, de apám megfogta a kézfejemet. Eltudtad
ezt hinni? Mit gondolhattál abban a pillanatban? Talán, hogy egy idióta vagyok?
Neveletlen? Egyáltalán hallottad amikor veszekedtem velük? Abban a pillanatban
reméltem, hogy nem. A mai napra viszont könyörgök érte. Ha tudtad volna hányan
bántottak meg előtted megtetted volna velem mindezt? Szeretném azt hinni, hogy
nem… Igazán szeretném Justin. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Én a helyedben leülnék – figyelmeztettél. Abban a pillanatban eldőlt a mérleg,
rájöttem, hogy igazak a hírek veled kapcsolatban: egy bunkó vagy. Tény és való,
hogy most is szeretném ezt gondolni rólad, de nem megy. Nem tudom, nem is
akarom tudni hol változott meg ez az egész közöttünk Jus, de tudnod kell, hogy
az első mondatod felém nem vett le a lábamról. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Mi lenne ha szimplán befognád? Semmi kedvem egy arrogáns seggfejhez, vár az
ágyam. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Tudod édes cicám ha már most nem bírod a fejem, mi lesz később? Remélem jó
színésznő vagy, vagyis inkább mesés, mert ha nem csalódott leszek. Nem minden
nap találok egy ilyen édes vadmacskát. Ártana a hírnevemnek, ha valami
kisangyallal hoznának össze, bár ha úgy vesszük a média rólad is ezt
feltételezte pár nappal ez előttig. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Miről beszélsz te barom? – kérdeztem kicsit mérgesen. Nem értettem miről magyarázol
nekem, pedig ha követtem volna a rólam szóló híreket, akkor nem akadok ki
ennyire. Naiv voltam, azt hittem a szüleim mindenre képesek a befolyásukkal. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Édesem, mi segíteni akarunk neked… - fogott bele anya, de abban a pillanatban
tényleg nem tudtam volna elviselni a
nyálas szövegét. Erősen szuggeráltalak, mire végre megszólaltál. El sem tudod
hinni, hogy mennyire hülyének néztelek akkor, mert amiről beszéltél vicc volt.
Egy nagy határ vicc, mégis ebben a viccben éltem, veled. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Kedves Trinky, tudod az én viselkedésem sem makulat tiszta, így kitalálták a
fejesek, hogy kellene egy új barátnő, úgy talán nem Selenára fogja majd a dolgokat
mindenki. A választás jogát nekem adták, ezért én rád tettem a foksom. Olyan
lány kellett, akit nem unok meg, és gyönyörűen szexi. Ez vagy te. Remélem már
várod azokat a szerelmes pillanatokat, nemsokára hozzám is költözhetsz, persze
egy új ház is kijárna az ifjú párnak, nem? Kitudja, ezt majd megbeszéljük. A
szüleid csak annyira kértek, hogy hozzam be a köztudatba a neved, és te bármire
hajlandó vagy. <o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Justin, azért ha lehet ne túlozz! – kérték ki a szüleim egyszerre, de nem úgy
ahogy én akartam. Nem felháborodva, csak kicsit dorgálóan. Mit tettél velük?
Soha nem voltak ennyire ostobák, s akkor elvarázsoltad őket, pedig egy bunkó
voltál. Hahó! Oda jöttél és elkezdted ecsetelni, hogy játsszam el a barátnődet,
s költözzek össze veled, valamikor. Mintha ez egy csettintésre menne! Az a
maradék szimpátiám feléd, itt teljesen elveszett. Hiába tetszettél, már nem
akartalak. Te viszont annál inkább, ugye? Ez fogott meg bennem, látnom kellett
volna a későbbiekben is, de úgy elkábítottál, hogy elfelejtettem milyen is
voltál a megismerkedésünkkor, majd utána. Benned hinni? Minden perce hiábavaló
volt… Legalábbis ezt szeretném hinni, nagyon.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Mi? Te beteg vagy, sőt ti is! – Ugrottam fel ültemből. – Tudod ki lesz a te
szajhád! Normálisak vagytok? – kérdeztem a szüleimre pillantva. Anyám lesütött
szemekkel nézte a padlót, míg apa állta a tekintetem.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">-
Megmondtam, meguntam a viselkedésed. Megbeszéltük édesanyáddal, hogy Justin
egyengeti az utad a médiában. Ezzel a kapcsolattal feljebb kerülsz a
ranglétrán, plusz segítesz ennek a fiúnak is. Ezzel lezártnak tekintem a témát.
Éljen az új szerelmespár!</span><span style="font-family: Georgia, serif;"><o:p></o:p></span></div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-2821649957789979795.post-7645806316076259442014-06-15T03:43:00.000-07:002015-01-08T01:44:02.420-08:00Prológus<div dir="ltr" style="text-align: left;" trbidi="on">
<div align="center" class="MsoNoSpacing" style="text-align: center;">
<span style="font-family: "Lucida Calligraphy"; font-size: 24.0pt;">Prológus<o:p></o:p></span></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: "Georgia","serif"; font-size: 12.0pt;"><br /></span></i></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing" style="text-align: right;">
<div align="right" class="MsoNoSpacing">
<i><span style="font-family: "Georgia","serif";">„Egy lány voltam. Egy lappangó
tűz. Egy kitörésre váró vulkán, kecses hattyú. S egy csillag az égen. Ez voltam
mielőtt megismertelek.”</span></i><span style="font-family: "Georgia","serif";">
- <u>Trinky Dall</u>as<o:p></o:p></span></div>
<div align="right" class="MsoNoSpacing">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Trinky
Dallas fáradtan érkezett meg a rádióhoz. A kora reggeli műsor sztárvendégeként.
Bár ő sosem adott interjút, és nem is szerepelt szívesen. De ismerte a médiát.
Ebben nőt fel. Anyja a híres tévés szakács, Veronica Dallas, a műsorában egy
csupa szív nő volt, viszont a valódi életben csak a pénz és a hírnév érdekelte.
Trinky apja, Alexander Dallas, a Los Angelesi maffia titkos tagja. Mindenki egy
jó módú üzletembernek hitte akinek szupermarket hálózata van. De a vagyona a
pénzmosásból és az emberkeresletből született.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Lányuk
a maga 20 évével magányos és boldogtalan volt. Bár megízlelhette a szerelmet,
de az utóbbi pár hónapban rengeteg dolgon ment keresztül.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">Trinky
csendesen ült be a székbe és várta, hogy a műsorvezető felkonferálja. Miután ez
megtörtént beszélgettek felesleges dolgokról. A lány úgy érezte menten
felrobban, nem ezért jött ide, igazából még maga sem tudta miért ad interjút.
Talán rendezni akarta a múltját, hogy a jövőjét elkezdhesse építgetni…<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Trinky, van itt a vonalban valaki aki beszélni szeretne veled – szólalt meg a
pasi hirtelenjében. Vigyorát le sem lehetett mosni az arcáról. El volt
kápráztatva, hogy pont az ő műsorában fordul meg a lány.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Miért szakítottál Justin Bieberrel? - hallatszott a kérdés. Trinky azonnal
megismerte a hangot. Fájdalmasan beleégett a tudatába az elmúlt másfél évben.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Szia Justin - motyogta erőtlenül és idegesen szorongatta a szék karfáját.
Ideges volt, nem akart kitálalni mindenki előtt, de a kérdés magáért beszélt.
Justin kíváncsi volt az egész történetükre.<o:p></o:p></span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Válaszolsz a kérdésemre? - kérdezte türelmetlenül a fiú.</span></div>
<div class="MsoNoSpacing" style="text-align: justify;">
<span style="font-family: "Georgia","serif";">-
Természetesen, de a válaszom alapján megismerik az emberek az igazi Justin
Biebert és a valóságot - mondta a lány kegyetlenül. Tudta, nehéz pillanatok
várnak rá, de elakart mindent mesélni. Az álmait, a titkait és az érzéseit.<o:p></o:p></span></div>
</div>
</div>
Vivihttp://www.blogger.com/profile/04334730047594904653noreply@blogger.com3