IV. fejezet

IV. fejezet

Kibaszottul utálom!

„Ugyan! Ki veszi ezt be? Én biztosan nem…” – Selena Gomez

A szórakozóhelyen ülve próbálkoztam rendezni a gondolataimat, azzal kapcsolatban, hogy ide hoztál. Egy barátod, ha jól tudom, Usher bulijában voltunk, s ezért támogattak ebben is a szüleim. Én pedig próbáltam jó képet vágni a dologhoz, hiszen ez legalább ismerős volt, jól kellett volna éreznem magam. De amint megérkeztünk, te otthagytál egy Pina Coladával, így egyedül ücsörögtem.

Szerettem volna táncolni, inni pár rövidet, mégsem akartam elrontani anyuék örömét, miszerint nem iszom magam az asztal alá többet. Főleg, mert féltem a bosszútokról. Nem tudom mikor sikerült idáig eljutnom, de tudtam, milyen, ha normálisan viselkednek velem otthon, mint egy igazi lánnyal, s nem akartam ezt elengedni.

- Hát itt vagy! – suttogta valaki a fülembe, mire összerezzentem. Megfordultam, az illető felé, aki csak te lehettél. Felsóhajtottam mérgemben, mert kezeid a derekamon pihentek. Mogorván néztem rád. – Azt hittem utánam jössz, Édesem – kiabáltad. Megforgattam a szemeimet a hülyeségedre. Kit akartál átverni? Örültél, hogy nem vagyok a közeledben. – Bemutatom neked Selenát. – Intettél Gomez felé. Magamra öltöttem egy elbűvölő mosolyt, majd átkarolva a derekadat bújtam a mellkasodra, így nézve a gyönyörű énekesnőre. Ő csak mosolyogva nézett minket. Intett a felével, hogy menjünk ki, gondolom, mivel beszélgetni akart. Persze én kurvára nem. Ahogy a barátnődet sem igazán akartam eljátszani. Mégsem panaszkodtam, csak színészkedtem tovább, mikor a lány adott két puszit és lefutotta az ismerkedési köröket. – Kértek még valamit inni? Drágám, egy újabb koktélt? – kérdezted rám nézve, amire elkönyveltem, hogy nekem szól a figyelmességed. A válaszom egy határozott nem volt. Semmiképpen sem akartam egyedül maradni Selenával. Eddig igazán kedves volt, mégsem díjaztam volna egy kellemetlen beszélgetést.

- Tudjátok, édesek vagytok, ahogy próbálkoztok. De engem nem tudsz átverni, Trinky. Ugyan! Justin imád szexelni, te viszont amikor hozzáérsz csakis óvatosan teszed. Ha olyan régóta együtt vagytok, meséljetek, miért van ez? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Te megszorítottad a derekamat, majd óvatosan adtál a fejemre egy puszit. Rád mosolyogtam, pedig ki tudtalak volna herélni. Miért nekem kell erre válaszolnom? Ez olyan kibaszott kínos volt!

- Biztosan tudod, milyen életem volt Justin előtt, legalábbis sejted. A pletykák addig húzódtak, míg muszáj volt nyilvánosság elé hoznunk a kapcsolatunkat, mert bárhogy is nézed, jól elvoltunk a magányunkban, csak hát a mocskolódás nem apadt el. Ezért megbeszéltük, nem maradhatnak titkaink, s a szexet sem erőltetjük, amíg nem lesznek közös terveink, a jövőre nézve – mosolyogtam szemlesütve Selenára. Ő csak felnevetett, s megpaskolta a vállad.

- Hála az égnek ez a másfél hét elég jól telt. Trinky-vel meg is beszéltük, hogy a hétvégén megnézünk együtt pár házat – nevettél fel. Akaratlanul is a hasamon nyugvó kezedre vezettem a sajátomat és megsimogattam. Az állad a vállamon nyugodott, így kettőnket figyelt Selena, árgus szemekkel. Reméltem, a magyarázatom elégnek bizonyul ellene. Nem akartam még több hazugságot megjegyezni, főleg miattad nem. Előtted soha nem hazudtam. Aztán belecsöppentél az életembe, s másból sem állt már, csak füllentésekből.

- Sok sikert. Remélem minden a legnagyobb rendben lesz! – Adott két – két puszit, majd távozott.

Fellélegezve fordultam meg kezeid között, hogy összehúzott szemekkel nézhessek rád. Féloldalasan elmosolyodtál és adtál ajkaimra egy puszit. Megrökönyödve álltam ott. Miért kellett ezt? Justin! Én tényleg igazán próbáltam magam megkeményíteni, de te olyan természetesen viselkedtél velem, mikor elmentünk valahová… Néha megfordult a fejemben, ennyire jó színész lennél? Vagy kellettem, a kis lelkednek?

- Ha táncoltunk egy kicsit, utána mehetünk is.

Ezt úgy jelentetted ki, mintha te lennél a főnök, a kibaszott életbe. Itt pedig beláttam, hogy így is van. Engem te is csak kihasználtál és irányítottál. Eszköz voltam a szemedben. A kielégülés felé, a jó élet felé, hiszen rosszabbat is találhattál volna, nemde?

A házadban állva jutott el a tudatomig, hogy én ezt kibaszottul nem szeretném csinálni. Na jó, nem úgy, ahogy most ezt érted. Szerettem volna lefeküdni veled, vágytam a kielégülés után, de akkor feladtam volna az elveimet.

Már ott jártam, hogy kihátrálok a szobádból, mikor hátulról átölelted a derekamat, s magadhoz szorítottál.

- Nyugodj meg. Az enyém vagy – suttogtad a fülembe, miközben ajkaiddal a fülcimpámat kényeztetted. Emlékszel? A szavaid hallatán a kellemes borzongás, ami addig átjárt elmúlt. Már nem féltem tőled, hanem mérges voltam rád. Megfeszülve küzdöttem a testemmel, hiszen az agyam megálljt kiáltott.

III. fejezet

III. fejezet

Te egy akkora szemét, rohadt…

„Ez a lány minden volt, amire valaha vágytam: mégsem akartam igazán.”

– Justin Bieber

Pár nappal később, melegítőben, kócos hajjal az ágyon feküdtem és próbáltam bepótolni az elmúlt egy hét eseményeit, amin részt vettem, de igazából nem érdekelt. Tudnom kellett, meg kellett értenem miért csináljátok ezt a szüleimmel. Az újságcikkek kivágva hevertek körülöttem, mindegyik rólad és rólam szólt, a mi rügyező kapcsolatunkról. Hogyan? Ennyire ostobák az emberek? Nem látják, hogy kicsit sem voltam boldog? A válaszodat tudom: nem, mert valahol a gúny és a megvetés mögött élveztem, hogy a szüleim mosolyogva és nem gondterhelten néznek rám. Tudták, ha megyek valahova, ott leszel, így nem okozok nekik csalódást. Bosszantó volt, hogy ennyire bíznak benned, de örültem, hogy nem vagyok már teher a számukra. Ezen felül, mégiscsak hiányzott a bulizás, a piálás és a szex. Ohh, Justin! El sem tudod hinni mennyire vágytam egy kis kielégülésre! Persze ettől is eltiltottatok, mert makulátlan barátnőként egyik sem megengedett. Így morogva készülődtem össze, mikor anya bejelentette, hogy egy óra múlva jössz értem, mert újra randi idő van.

- Mégis mit vegyek fel? Legalább elmondta az a bájgúnár, hova a francba megyünk? – kérdeztem, a gardróbszobámban ácsorogva. Anya mosolyogva megcsóválta a fejét, közölte, hogy tetszeni fog a program, nyugodjak meg, majd elővett az akasztók közül egy citromsárga koktélruhát, ami a combom közepéig ért, s egy fekete magas sarkút. Felhúzott szemöldökkel néztem mit csinál, de amikor a ruhához előkerült egy bőrdzseki muszáj volt megszólalnom. – Mi van, el is akartok adni? Nem elég, amit Justin nyújtani tud? – kérdeztem élesen. Anya egy pillanatra ledermedt, majd mintha mi sem történt volna, ledobta a szoba közepén lévő kanapéra a cuccaimat, közölte, hogy fekete cicás szem, vasalt haj tökéletes lesz. Bólintottam, mire fogta magát és kiment. Na itt volt elegem a mai estéből, aztán rájöttem, hogy ott romlott el minden, mikor kopogás nélkül sétáltál be hozzám, én pedig fehérneműben ücsörögtem az ágyon, még mindig cikkeket olvasva rólunk.

- Találtál valami érdekeset? Mert szerintem mindegyik jó, átnéztük őket apáddal, hátha valami nem lenne kerek a randik során, de remekül lejött, milyen boldogok vagyunk, te nem vagy alkoholista, én pedig drogos. Selena szelleme a múlté, kösz.

Elképedve néztem rád, miközben te fogtad magad és ledőltél mellém az ágyra. Egy pillanatra minden gondolat kifutott a fejemből, majd nevetve dőltem vissza a párnáim közé.

- Már meg ne haragudj, Bieber, de a modorod még most is otromba – kacagtam. Te csak felém hajoltál és felhúzott szemöldökkel néztél. Mire gondoltál, Justin? A testemre, vagy arra mit kellene érezned? Mi lenne a normális? Mert nekem abban a pillanatban csak az forgott a fejemben, hogy a pasim először lát fehérneműben, a fekete melltartó alig takarja nagy melleimet, mellesleg még csipke az anyaga, így ha jobban megnéznél, látnád, mennyire fel vagyok húzva. Ennek különlegesnek kellene lennie, legalább a fiúmmal, ha az alkalmi partnerekkel nem is volt az. De veled sem volt valódibb, mint velük a kapcsolatom.

- Tudod cicám, nemsokára összeköltözünk, vagy legalábbis eljárunk házat nézegetni, utána pedig megkezdjük a közös életünket, kettesben. Szerintem látni foglak kevesebb ruhában is.

- Kétlem, ugyanis nem vagyok kurva.

- Nem ezt hallottam… - nevettél. Elakadó lélegzettel taszítottalak el, majd ültem fel, magamra kaptam, amit anya előkészített, mereven lógó végtagokkal álltam meg, veled szemben, mikor végeztem.

- Tudod Bieber, azért mert szeretem a szexet, nem jelent semmit. Mindenkivel lefeküdnék, aki nem akar többet adni egy orgazmusnál. De amit te nyújtasz, az már eleve üti a dolgot. Szóval zárjuk le a dolgot. Plusz a közös házzal bőven ráérünk fél év múlva is, Édesem – gúnyolódtam.

- Már elhintettem a mai interjúmban egy olyan mondatot, hogy ezer éve együtt vagyunk, csak nem akartuk felvállalni, így megnyugodhatsz: apád az áldását adta, hogy a hétvégén megnézzünk pár házat, amit ő áll majd.

- Te egy akkora szemét, rohadt… - paraszt vagy. Be akartam fejezni, esküszöm, de te megfogtál, s magad alá gyűrtél, majd minden szó nélkül csókoltál meg. Eddig pedig soha nem jutottunk el. Nem akartam veled csókolózni. Komolyan. Ez volt az utolsó, amit tőled akartam, de fel voltam húzva, elképesztően mérges voltam, felajzott és alig vártam, hogy végre valaki így érjen hozzám. Te pedig simogattál, ajkaiddal a nyakamat puszilgattad, meredező férfiasságod nekem feszült. Tudtam, hogy ha nem te lennél ez a személy, már megadtam volna magam. De nem tettem. Akartam, mindennél jobban szerettem volna a folytatást, de megígértem magamnak, hogy inkább az önkielégítés, mint te.

Persze a mai napig nem tudom mit gondoltál ekkor. Akartál, ezt jól tudom, de miért? Mert heves voltam, s szenvedélyes? Vagy mert tetszettem? Kiéhezett voltál, a vágy hajtott? Nem ismertem a miérteket, most sem, Jus, pedig szeretném. Szeretném tudni számodra jelentett e valamit az első csókunk, ami még csak nem is a nyilvánosság miatt csattant el… Olyan jó lenne válaszokra találni, legalább most. Kár, hogy képtelen vagy rá.

- Bieber – sóhajtottam. – Sok mindent megértek, de ez már azért nekem is sok – morogtam, próbáltalak eltolni magamtól, viszont a tangámba markoló kezed, a szoknya alatt megrémített. Meddig tudok elmenni veled a kielégülésért? Később kiderült a számunkra, hogy bármeddig.

II. fejezet

II. fejezet

Szerencsenap

„Nem tudtam mit kellene vele kezdenem, mégis, valami kellett belőle. Ösztöneim azt súgták, hogy szerezzem meg. Ki tudja miért… Jól éreztem vele magam.” – Justin Bieber

Nem tudom mit hittél, tényleg, de ha azt gondoltad a magángépeddel és a kedves légi utas kísérőkkel elbűvölsz nagyot tévedtél. Mégis ez fogadott az első randinkon pár nappal később. Tudod a szüleim aznap reggel felkeltettek, anyám behívta a szobámba a sminkesét és az öltöztetőjét, majd kezelésbe vettek. Nem értettem először semmit, majd a komoly merevség az arcukon eltűnt, s helyette elkezdtek izgulni. Kérdezgettek rólad, hogy mennyire helyes vagy, remélik én is így gondolom, hogy csókolsz és hasonló unalmas szöveg. Persze én egyből elküldtem őket melegebb éghajlatra, de anyu nem így gondolta, ezért ültem a gépeden, melletted, teljes hercegnői pompában. Na jó, annyira azért talán nem lettem durva. De a fekete cicás smink, a piros hátul kivágott felső, s a fekete farmer, vörös magas sarkúval túlzás volt.

- Tudod cicám befejezhetnéd a hisztit, s gyakorolhatnád, hogy kellene a barátnőmnek lenned. Pár szenvedélyes csók, ölelés… Tudod, ahogy a szerelmesek szokták. Odáig kell értem lenned.

- Majd ha fagy, Bieber – morogtam. Rohadtul nem érdekelt mit zagyválsz össze mellettem, addig a pillanatig, míg a képembe nem másztál.

- Na ide figyelj! Nagyon nem érdekel mit akarsz vagy mit nem. Apáddal megegyeztem, kurvára unom a drámát. Szóval jó lenne, ha szépen viselkednél a kamerák előtt, és olyan tündéri szerelmes fruskát játszanál, amit a papa megígért nekem. Különben elég boldogtalan lesz, mert képes vagyok kitálalni a botrányaidról. Nem csak neki vannak rólad képei a vad bulizásokról.

- Te egy féreg vagy, Bieber! Egy szemét dög – sziszegtem. Összehúzott szemekkel néztem rád, arrébb löktelek, vissza a helyedre, a válladnál fogva, majd kipattantam a fotelből, s elmentem a mosdóba. Legszívesebben felhívtam volna valakit, de egyetlen barátnőm sem volt. Egyedül voltam ezzel az egész helyzettel. Magamnak kellett volna megoldanom, viszont lassan ráébredtem, az elmúlt napokban, hogy nem fog menni. Ha valamit a szüleim akarnak, azt elérik. Most híressé akartak tenni, ennél is jobban. Soha senki nem követett, de a szórakozó helyeken mindig megtaláltak, rendszerint tényleg apunál voltak azok a képek, így nem is foglalkoztam velük. Persze, mikor te ezt megemlítetted rá kellett jönnöm, hogy hiba volt. Nem éltem a legszebben az éjszakai életet, szerettem volna ha magánügy marad, amik akkor történtek.

- Cicám mássz ki onnan, mert leszállunk! – Dörömböltél az ajtón. Megforgattam a szemeimet. El nem tudod hinni, Justin mennyire idegesítő voltál. Állandóan önelégült vigyor színezte a képed, minden egyes percben. Amikor leszálltunk, kéz a kézben elkapott a hányinger. Alig tudtam elfutni a mosdóig. Nem tudom mi volt a bajom, de akkor biztos voltam benne, hogy ez is a te hibád. Persze később kiderült, hogy nem… Mégis amikor visszaértem melléd csak még nagyobb undort éreztem irántad. Bármit képes voltam aznap rád fogni. – Remélem tetszeni fog a hely, minden Hercegnő legnagyobb álma… - nevettél. Felhúzott szemöldökkel néztem rád. Azt tudtam, hogy Franciaországban vagyunk, de nem mondtad el a részleteket. Kíváncsivá tettél. Tudod mindig megtudtál lepni, ezt nagyon szerettem benned. Sosem unatkoztam, minden nap egy újabb randi volt, egy újabb hamis ígéret…

- Hova megyünk? – kérdeztem a kocsiban ücsörögve. Már nem is voltam olyan mérges, az elmúlt percekben csendben voltál, én a kocsi egyik felében, te a másikban ültél, kicsit sem érdekelt innentől mit csinálsz, csak a helyszín. Felakartam készülni minden eshetőségre. Nem szerettem volna kamerákat, képeket, semmit erről az útról. Persze, mit is vártam? Te voltál a híres Justin Bieber, aki először jelenik meg az új barátnőjével. Mindenről gondoskodtál, ugye?

- Megérkeztünk Hercegnő – vigyorogtál, majd mellém csúsztál és megfogtad a kezem. Mosolyt erőltettem az arcomra, megvártam míg Kenny kinyitja nekem az ajtót, s kiszálltam. Te nyomban ott termettél mögöttem, átöleltél. Viszont abban a pillanatban nem érdekelt. Olyan helyre vittél, amit imádtam gyerek korom óta. Apa tényleg hercegnőnek nevelt, pedig csak egy egyszerű lány akartam lenni, mégis, imádtam minden pillanatát, ha gyönyörű estélyi ruhákba bújhattam. Ez volt az egyedüli örömöm egész életemben.

- Látom tetszik – suttogtad a fülembe. Kirázott a hideg a leheletedtől, kellemes volt. De ezt akkor sosem ismertem volna el.

- Imádom Disnleyland-et – vigyorogtam. Próbáltam nem ennyire kimutatni mennyire eltaláltad az első randi helyünket, de nem ment. Egész álló nap ott virított az arcomon a mosoly, valamikor kényszerből, valamikor örömből.

- Tudod, ha nem lennél ennyire makacs élvezhetnénk ezt az egész kapcsolatot… - suttogtad a fülembe, amikor egy kislány közös képet akart velünk csinálni. – Látom, hogy a képeket leszámítva élvezed.

- Nem a társaságot, hanem a helyet Justin – morogtam, majd ott hagytalak, s mentem a következő játékhoz. Szerettem volna azt mondani, hogy az egész nap egy nagy kudarc volt, de össze voltam zavarodva. Most már tudom, hogy anya segített a hely kiválasztásában, ahogy azt is eldöntöttem, hogy tényleg nem miattad, hanem a vidámpark miatt könyveltem el ezt a napot szerencsenapnak. Most viszont tudom, hogy azért volt a szerencsenapom, mert egy nagyon kicsit beléd láttam. Az apró kacagások, mosolyok, amit a kislányoknak mutattál igaziak voltak, mindig is. Mert ők teszik teljessé a te életed.

I. fejezet

I. fejezet

Éljen az új szerelmespár!

„Ott ült, mint egy mérges kiscica, vagy talán egy vadmacska? Inkább az utóbbi. Pont ezért választottam őt. Kellett nekem, beakartam kebelezni, mint egy oroszlán a prédáját.” – Justin Bieber

Fáradtan vánszorogtam le a lépcsőn, anyám felkeltett, bár a pokolra kívántam a korai kelést, mégis igyekeztem a kedvére tenni. Nem mintha megérdemelte volna, nem mintha számított volna. Amikor leértem  a szüleim a kanapén ültek, így velük szemben, a bőrfotelben foglaltam helyet. Érdekesen vizslattak, apa kétkedően, míg anya vigyorogva. Tudtam, hogy valami itt nagyon nincs rendben, hiszen tegnap részegen jöttem haza, lehánytam anya cipőjét, s a vadi új, drága köntösét. Ezek után minimum egy szörnyű fejmosást szoktak tartani, vagy megfenyegetnek, ohh vagy a legrosszabb: kötelezővé teszik a megjelenést – józanon, jó modorral – minden egyes híres hülyeségen. Gondolhatod mennyire érdekelt ez akkor engem! Utáltam, hogy híresek, utáltam, hogy anyám nem csak otthon süt és főz, miért kellett neki a TV-ben is? Persze, minden kísérletem hiába volt addig a pillanatig arra, hogy leszokjanak a lányunkat is híressé tesszük projektről… S itt jöttél te a képbe. Eltudod ezt hinni? Amikor apám megszólalt csak pislogni maradt időm.

- Tudod, elképzelni sem tudom mi a bajod, de meguntam. Meguntuk, hogy állandóan bulizol, hogy nekünk kell a sajtóval mindent elsimítanunk, mert fogod magad, s csinálsz egy olyat, mint tegnap éjjel. Hány ember látta azt is? Mondd meg őszintén Trinky! Mégis hányan? Kik fognak ma felhívni, hogy eladják jó pénzért ezeket? Mindent megteszünk érted, felfoghatatlan a számunkra miért nem vagy hajlandó normális emberekkel barátkozni, miért kellenek a drogos alkoholisták!

- Apa, befognád végre? – ordítottam rá. Elegem volt, nem hittem el, hogy ennyire vak és igazságtalan egy ember az apám. – Nincsenek normális barátaim, hogyan is lennének?! Az egész középiskola alatt utáltak, én voltam a gazdag, elkényeztetett, híres szülők kislánya. Ahányszor szóba álltam valakivel éreztette velem, hogy utál, s csak azért beszél velem, mert kicsit beakar vágódni a fiúknál. Tudod mit kérdeztek mindig? Hogy hogy tudnának úgy kinézni mint én! Miért akarták ezt? Hiszen nem voltam az iskola kedvence, persze mindenki észrevette, hogy a fiúk imádnak engem, de ezzel nem voltam kisegítve. Utáltam! A kibaszott életbe magányos vagyok, fogjátok már fel! – oktattam ki őket. El sem tudod hinni, amint ott ültek, megszeppenve, ugye? Sosem láttad még őket így, és bárhogy nézzük kétlem, hogy valaha eljönne az a pillanat, hogy ez megváltozzon, nem Justin?

Azt hittem ezek után végre megértenek engem, viszont pár másodperc után már újra merev mosollyal néztek rám. Tudtam, hogy tényleg rejtegetnek valamit előlem. Persze most már okosabb vagyok, tudom, hogy nem valami, hanem valaki volt, Te. Édes Istenem, sosem felejtem el, mikor átsétáltál a konyhából a nappalinkba. Feszes mosoly ült az arcodon. El sem hiszem, még most sem, te az én nappalimban. Tudod, tényleg nem voltam a rajongód, viszont jól néztél ki, hidd el. Viszont felfoghatatlan volt a számomra, mit keresel ott, hiszen éppen a szüleimmel veszekedtem, te pedig csak úgy odasétáltál. Pár másodpercig csak meredtem rád. Még a gondolataim is elszálltak. Elhiszed? Nem, mi? Pedig el kellene! Fogalmam nem volt, mi a tervetek. Jól csőbe húztatok Justin! Ezért is utáltalak az elején, na meg csak úgy magad miatt…

- Drága kislányom, bemutatom neked… - kezdett bele anyám, de mindhiába. Talán tényleg elhitte, hogy nem vagyok normális, persze. Viszont ettől még én is tudtam ki vagy. Felálltam, majd pukedliztem egyet.

- Hali, Justin – nevettem fel kínosan. – Bár fogalmam nincs mi a francért vagy itt, remélem te jobban kijössz velük, át is engedem a figyelmüket. További jó szórakozást, én leléptem! – Intettem, de apám megfogta a kézfejemet. Eltudtad ezt hinni? Mit gondolhattál abban a pillanatban? Talán, hogy egy idióta vagyok? Neveletlen? Egyáltalán hallottad amikor veszekedtem velük? Abban a pillanatban reméltem, hogy nem. A mai napra viszont könyörgök érte. Ha tudtad volna hányan bántottak meg előtted megtetted volna velem mindezt? Szeretném azt hinni, hogy nem… Igazán szeretném Justin.

- Én a helyedben leülnék – figyelmeztettél. Abban a pillanatban eldőlt a mérleg, rájöttem, hogy igazak a hírek veled kapcsolatban: egy bunkó vagy. Tény és való, hogy most is szeretném ezt gondolni rólad, de nem megy. Nem tudom, nem is akarom tudni hol változott meg ez az egész közöttünk Jus, de tudnod kell, hogy az első mondatod felém nem vett le a lábamról.

- Mi lenne ha szimplán befognád? Semmi kedvem egy arrogáns seggfejhez, vár az ágyam.

- Tudod édes cicám ha már most nem bírod a fejem, mi lesz később? Remélem jó színésznő vagy, vagyis inkább mesés, mert ha nem csalódott leszek. Nem minden nap találok egy ilyen édes vadmacskát. Ártana a hírnevemnek, ha valami kisangyallal hoznának össze, bár ha úgy vesszük a média rólad is ezt feltételezte pár nappal ez előttig.

- Miről beszélsz te barom? – kérdeztem kicsit mérgesen. Nem értettem miről magyarázol nekem, pedig ha követtem volna a rólam szóló híreket, akkor nem akadok ki ennyire. Naiv voltam, azt hittem a szüleim mindenre képesek a befolyásukkal.

- Édesem, mi segíteni akarunk neked… - fogott bele anya, de abban a pillanatban tényleg nem  tudtam volna elviselni a nyálas szövegét. Erősen szuggeráltalak, mire végre megszólaltál. El sem tudod hinni, hogy mennyire hülyének néztelek akkor, mert amiről beszéltél vicc volt. Egy nagy határ vicc, mégis ebben a viccben éltem, veled.

- Kedves Trinky, tudod az én viselkedésem sem makulat tiszta, így kitalálták a fejesek, hogy kellene egy új barátnő, úgy talán nem Selenára fogja majd a dolgokat mindenki. A választás jogát nekem adták, ezért én rád tettem a foksom. Olyan lány kellett, akit nem unok meg, és gyönyörűen szexi. Ez vagy te. Remélem már várod azokat a szerelmes pillanatokat, nemsokára hozzám is költözhetsz, persze egy új ház is kijárna az ifjú párnak, nem? Kitudja, ezt majd megbeszéljük. A szüleid csak annyira kértek, hogy hozzam be a köztudatba a neved, és te bármire hajlandó vagy.

- Justin, azért ha lehet ne túlozz! – kérték ki a szüleim egyszerre, de nem úgy ahogy én akartam. Nem felháborodva, csak kicsit dorgálóan. Mit tettél velük? Soha nem voltak ennyire ostobák, s akkor elvarázsoltad őket, pedig egy bunkó voltál. Hahó! Oda jöttél és elkezdted ecsetelni, hogy játsszam el a barátnődet, s költözzek össze veled, valamikor. Mintha ez egy csettintésre menne! Az a maradék szimpátiám feléd, itt teljesen elveszett. Hiába tetszettél, már nem akartalak. Te viszont annál inkább, ugye? Ez fogott meg bennem, látnom kellett volna a későbbiekben is, de úgy elkábítottál, hogy elfelejtettem milyen is voltál a megismerkedésünkkor, majd utána. Benned hinni? Minden perce hiábavaló volt… Legalábbis ezt szeretném hinni, nagyon.

- Mi? Te beteg vagy, sőt ti is! – Ugrottam fel ültemből. – Tudod ki lesz a te szajhád! Normálisak vagytok? – kérdeztem a szüleimre pillantva. Anyám lesütött szemekkel nézte a padlót, míg apa állta a tekintetem.

- Megmondtam, meguntam a viselkedésed. Megbeszéltük édesanyáddal, hogy Justin egyengeti az utad a médiában. Ezzel a kapcsolattal feljebb kerülsz a ranglétrán, plusz segítesz ennek a fiúnak is. Ezzel lezártnak tekintem a témát. Éljen az új szerelmespár!

Prológus

Prológus

„Egy lány voltam. Egy lappangó tűz. Egy kitörésre váró vulkán, kecses hattyú. S egy csillag az égen. Ez voltam mielőtt megismertelek.” - Trinky Dallas

Trinky Dallas fáradtan érkezett meg a rádióhoz. A kora reggeli műsor sztárvendégeként. Bár ő sosem adott interjút, és nem is szerepelt szívesen. De ismerte a médiát. Ebben nőt fel. Anyja a híres tévés szakács, Veronica Dallas, a műsorában egy csupa szív nő volt, viszont a valódi életben csak a pénz és a hírnév érdekelte. Trinky apja, Alexander Dallas, a Los Angelesi maffia titkos tagja. Mindenki egy jó módú üzletembernek hitte akinek szupermarket hálózata van. De a vagyona a pénzmosásból és az emberkeresletből született.

Lányuk a maga 20 évével magányos és boldogtalan volt. Bár megízlelhette a szerelmet, de az utóbbi pár hónapban rengeteg dolgon ment keresztül.

Trinky csendesen ült be a székbe és várta, hogy a műsorvezető felkonferálja. Miután ez megtörtént beszélgettek felesleges dolgokról. A lány úgy érezte menten felrobban, nem ezért jött ide, igazából még maga sem tudta miért ad interjút. Talán rendezni akarta a múltját, hogy a jövőjét elkezdhesse építgetni…

- Trinky, van itt a vonalban valaki aki beszélni szeretne veled – szólalt meg a pasi hirtelenjében. Vigyorát le sem lehetett mosni az arcáról. El volt kápráztatva, hogy pont az ő műsorában fordul meg a lány.

- Miért szakítottál Justin Bieberrel? - hallatszott a kérdés. Trinky azonnal megismerte a hangot. Fájdalmasan beleégett a tudatába az elmúlt másfél évben.

- Szia Justin - motyogta erőtlenül és idegesen szorongatta a szék karfáját. Ideges volt, nem akart kitálalni mindenki előtt, de a kérdés magáért beszélt. Justin kíváncsi volt az egész történetükre.

- Válaszolsz a kérdésemre? - kérdezte türelmetlenül a fiú.

- Természetesen, de a válaszom alapján megismerik az emberek az igazi Justin Biebert és a valóságot - mondta a lány kegyetlenül. Tudta, nehéz pillanatok várnak rá, de elakart mindent mesélni. Az álmait, a titkait és az érzéseit.