III. fejezet
Te egy akkora szemét,
rohadt…
„Ez a lány minden volt, amire valaha vágytam: mégsem akartam igazán.”
– Justin Bieber
Pár nappal később,
melegítőben, kócos hajjal az ágyon feküdtem és próbáltam bepótolni az elmúlt
egy hét eseményeit, amin részt vettem, de igazából nem érdekelt. Tudnom
kellett, meg kellett értenem miért csináljátok ezt a szüleimmel. Az újságcikkek
kivágva hevertek körülöttem, mindegyik rólad és rólam szólt, a mi rügyező
kapcsolatunkról. Hogyan? Ennyire ostobák az emberek? Nem látják, hogy kicsit
sem voltam boldog? A válaszodat tudom: nem, mert valahol a gúny és a megvetés
mögött élveztem, hogy a szüleim mosolyogva és nem gondterhelten néznek rám.
Tudták, ha megyek valahova, ott leszel, így nem okozok nekik csalódást.
Bosszantó volt, hogy ennyire bíznak benned, de örültem, hogy nem vagyok már
teher a számukra. Ezen felül, mégiscsak hiányzott a bulizás, a piálás és a
szex. Ohh, Justin! El sem tudod hinni mennyire vágytam egy kis kielégülésre!
Persze ettől is eltiltottatok, mert makulátlan barátnőként egyik sem
megengedett. Így morogva készülődtem össze, mikor anya bejelentette, hogy egy
óra múlva jössz értem, mert újra randi idő van.
- Mégis mit vegyek fel?
Legalább elmondta az a bájgúnár, hova a francba megyünk? – kérdeztem, a
gardróbszobámban ácsorogva. Anya mosolyogva megcsóválta a fejét, közölte, hogy
tetszeni fog a program, nyugodjak meg, majd elővett az akasztók közül egy
citromsárga koktélruhát, ami a combom közepéig ért, s egy fekete magas sarkút.
Felhúzott szemöldökkel néztem mit csinál, de amikor a ruhához előkerült egy
bőrdzseki muszáj volt megszólalnom. – Mi van, el is akartok adni? Nem elég,
amit Justin nyújtani tud? – kérdeztem élesen. Anya egy pillanatra ledermedt,
majd mintha mi sem történt volna, ledobta a szoba közepén lévő kanapéra a
cuccaimat, közölte, hogy fekete cicás szem, vasalt haj tökéletes lesz.
Bólintottam, mire fogta magát és kiment. Na itt volt elegem a mai estéből,
aztán rájöttem, hogy ott romlott el minden, mikor kopogás nélkül sétáltál be
hozzám, én pedig fehérneműben ücsörögtem az ágyon, még mindig cikkeket olvasva
rólunk.
- Találtál valami érdekeset?
Mert szerintem mindegyik jó, átnéztük őket apáddal, hátha valami nem lenne
kerek a randik során, de remekül lejött, milyen boldogok vagyunk, te nem vagy
alkoholista, én pedig drogos. Selena szelleme a múlté, kösz.
Elképedve néztem rád, miközben
te fogtad magad és ledőltél mellém az ágyra. Egy pillanatra minden gondolat
kifutott a fejemből, majd nevetve dőltem vissza a párnáim közé.
- Már meg ne haragudj, Bieber,
de a modorod még most is otromba – kacagtam. Te csak felém hajoltál és
felhúzott szemöldökkel néztél. Mire gondoltál, Justin? A testemre, vagy arra
mit kellene érezned? Mi lenne a normális? Mert nekem abban a pillanatban csak
az forgott a fejemben, hogy a pasim először lát fehérneműben, a fekete
melltartó alig takarja nagy melleimet, mellesleg még csipke az anyaga, így ha
jobban megnéznél, látnád, mennyire fel vagyok húzva. Ennek különlegesnek
kellene lennie, legalább a fiúmmal, ha az alkalmi partnerekkel nem is volt az.
De veled sem volt valódibb, mint velük a kapcsolatom.
- Tudod cicám, nemsokára
összeköltözünk, vagy legalábbis eljárunk házat nézegetni, utána pedig
megkezdjük a közös életünket, kettesben. Szerintem látni foglak kevesebb
ruhában is.
- Kétlem, ugyanis nem vagyok
kurva.
- Nem ezt hallottam… - nevettél.
Elakadó lélegzettel taszítottalak el, majd ültem fel, magamra kaptam, amit anya
előkészített, mereven lógó végtagokkal álltam meg, veled szemben, mikor
végeztem.
- Tudod Bieber, azért mert
szeretem a szexet, nem jelent semmit. Mindenkivel lefeküdnék, aki nem akar
többet adni egy orgazmusnál. De amit te nyújtasz, az már eleve üti a dolgot.
Szóval zárjuk le a dolgot. Plusz a közös házzal bőven ráérünk fél év múlva is,
Édesem – gúnyolódtam.
- Már elhintettem a mai
interjúmban egy olyan mondatot, hogy ezer éve együtt vagyunk, csak nem akartuk
felvállalni, így megnyugodhatsz: apád az áldását adta, hogy a hétvégén
megnézzünk pár házat, amit ő áll majd.
- Te egy akkora szemét, rohadt…
- paraszt vagy. Be akartam fejezni,
esküszöm, de te megfogtál, s magad alá gyűrtél, majd minden szó nélkül
csókoltál meg. Eddig pedig soha nem jutottunk el. Nem akartam veled csókolózni.
Komolyan. Ez volt az utolsó, amit tőled akartam, de fel voltam húzva,
elképesztően mérges voltam, felajzott és alig vártam, hogy végre valaki így
érjen hozzám. Te pedig simogattál, ajkaiddal a nyakamat puszilgattad, meredező
férfiasságod nekem feszült. Tudtam, hogy ha nem te lennél ez a személy, már
megadtam volna magam. De nem tettem. Akartam, mindennél jobban szerettem volna
a folytatást, de megígértem magamnak, hogy inkább az önkielégítés, mint te.
Persze a mai napig nem tudom
mit gondoltál ekkor. Akartál, ezt jól tudom, de miért? Mert heves voltam, s
szenvedélyes? Vagy mert tetszettem? Kiéhezett voltál, a vágy hajtott? Nem
ismertem a miérteket, most sem, Jus, pedig szeretném. Szeretném tudni számodra
jelentett e valamit az első csókunk, ami még csak nem is a nyilvánosság miatt
csattant el… Olyan jó lenne válaszokra találni, legalább most. Kár, hogy
képtelen vagy rá.
- Bieber – sóhajtottam. – Sok mindent
megértek, de ez már azért nekem is sok – morogtam, próbáltalak eltolni
magamtól, viszont a tangámba markoló kezed, a szoknya alatt megrémített. Meddig
tudok elmenni veled a kielégülésért? Később kiderült a számunkra, hogy
bármeddig.
