IV. fejezet
Kibaszottul utálom!
„Ugyan! Ki veszi ezt be? Én biztosan nem…” – Selena Gomez
A szórakozóhelyen ülve
próbálkoztam rendezni a gondolataimat, azzal kapcsolatban, hogy ide hoztál. Egy
barátod, ha jól tudom, Usher bulijában voltunk, s ezért támogattak ebben is a
szüleim. Én pedig próbáltam jó képet vágni a dologhoz, hiszen ez legalább
ismerős volt, jól kellett volna éreznem magam. De amint megérkeztünk, te
otthagytál egy Pina Coladával, így egyedül ücsörögtem.
Szerettem volna táncolni, inni
pár rövidet, mégsem akartam elrontani anyuék örömét, miszerint nem iszom magam
az asztal alá többet. Főleg, mert féltem a bosszútokról. Nem tudom mikor
sikerült idáig eljutnom, de tudtam, milyen, ha normálisan viselkednek velem otthon,
mint egy igazi lánnyal, s nem akartam ezt elengedni.
- Hát itt vagy! – suttogta
valaki a fülembe, mire összerezzentem. Megfordultam, az illető felé, aki csak
te lehettél. Felsóhajtottam mérgemben, mert kezeid a derekamon pihentek.
Mogorván néztem rád. – Azt hittem utánam jössz, Édesem – kiabáltad.
Megforgattam a szemeimet a hülyeségedre. Kit akartál átverni? Örültél, hogy nem
vagyok a közeledben. – Bemutatom neked Selenát. – Intettél Gomez felé. Magamra
öltöttem egy elbűvölő mosolyt, majd átkarolva a derekadat bújtam a mellkasodra,
így nézve a gyönyörű énekesnőre. Ő csak mosolyogva nézett minket. Intett a
felével, hogy menjünk ki, gondolom, mivel beszélgetni akart. Persze én kurvára
nem. Ahogy a barátnődet sem igazán akartam eljátszani. Mégsem panaszkodtam,
csak színészkedtem tovább, mikor a lány adott két puszit és lefutotta az
ismerkedési köröket. – Kértek még valamit inni? Drágám, egy újabb koktélt? –
kérdezted rám nézve, amire elkönyveltem, hogy nekem szól a figyelmességed. A
válaszom egy határozott nem volt. Semmiképpen sem akartam egyedül maradni
Selenával. Eddig igazán kedves volt, mégsem díjaztam volna egy kellemetlen
beszélgetést.
- Tudjátok, édesek vagytok,
ahogy próbálkoztok. De engem nem tudsz átverni, Trinky. Ugyan! Justin imád
szexelni, te viszont amikor hozzáérsz csakis óvatosan teszed. Ha olyan régóta
együtt vagytok, meséljetek, miért van ez? – kérdezte felhúzott szemöldökkel. Te
megszorítottad a derekamat, majd óvatosan adtál a fejemre egy puszit. Rád
mosolyogtam, pedig ki tudtalak volna herélni. Miért nekem kell erre
válaszolnom? Ez olyan kibaszott kínos volt!
- Biztosan tudod, milyen
életem volt Justin előtt, legalábbis sejted. A pletykák addig húzódtak, míg
muszáj volt nyilvánosság elé hoznunk a kapcsolatunkat, mert bárhogy is nézed,
jól elvoltunk a magányunkban, csak hát a mocskolódás nem apadt el. Ezért
megbeszéltük, nem maradhatnak titkaink, s a szexet sem erőltetjük, amíg nem
lesznek közös terveink, a jövőre nézve – mosolyogtam szemlesütve Selenára. Ő
csak felnevetett, s megpaskolta a vállad.
- Hála az égnek ez a másfél
hét elég jól telt. Trinky-vel meg is beszéltük, hogy a hétvégén megnézünk
együtt pár házat – nevettél fel. Akaratlanul is a hasamon nyugvó kezedre
vezettem a sajátomat és megsimogattam. Az állad a vállamon nyugodott, így
kettőnket figyelt Selena, árgus szemekkel. Reméltem, a magyarázatom elégnek
bizonyul ellene. Nem akartam még több hazugságot megjegyezni, főleg miattad
nem. Előtted soha nem hazudtam. Aztán belecsöppentél az életembe, s másból sem
állt már, csak füllentésekből.
- Sok sikert. Remélem minden a
legnagyobb rendben lesz! – Adott két – két puszit, majd távozott.
Fellélegezve fordultam meg
kezeid között, hogy összehúzott szemekkel nézhessek rád. Féloldalasan
elmosolyodtál és adtál ajkaimra egy puszit. Megrökönyödve álltam ott. Miért
kellett ezt? Justin! Én tényleg igazán próbáltam magam megkeményíteni, de te
olyan természetesen viselkedtél velem, mikor elmentünk valahová… Néha
megfordult a fejemben, ennyire jó színész lennél? Vagy kellettem, a kis lelkednek?
- Ha táncoltunk egy kicsit,
utána mehetünk is.
Ezt úgy jelentetted ki, mintha
te lennél a főnök, a kibaszott életbe. Itt pedig beláttam, hogy így is van.
Engem te is csak kihasználtál és irányítottál. Eszköz voltam a szemedben. A
kielégülés felé, a jó élet felé, hiszen rosszabbat is találhattál volna, nemde?
A házadban állva jutott el a
tudatomig, hogy én ezt kibaszottul nem szeretném csinálni. Na jó, nem úgy,
ahogy most ezt érted. Szerettem volna lefeküdni veled, vágytam a kielégülés
után, de akkor feladtam volna az elveimet.
Már ott jártam, hogy
kihátrálok a szobádból, mikor hátulról átölelted a derekamat, s magadhoz
szorítottál.
- Nyugodj meg. Az enyém vagy –
suttogtad a fülembe, miközben ajkaiddal a fülcimpámat kényeztetted. Emlékszel?
A szavaid hallatán a kellemes borzongás, ami addig átjárt elmúlt. Már nem
féltem tőled, hanem mérges voltam rád. Megfeszülve küzdöttem a testemmel,
hiszen az agyam megálljt kiáltott.
